Akit a legszebb olvasókuckónak választottatok

Akik figyelemmel kísérték Olvasókuckó mustra 2020 versenyünket, sok-sok inspiráló képpel és beszámolóval gazdagodhattak! Ahány kis olvasósarok, annyi személyes történettel találkoztunk, amelyek egyszerre voltak figyelem-felkeltőek, megindítóak és tanulságosak is. Az olvasási rituálék, a vegyes anyanyelvi környezet, a gyerekközpontú kialakítás csak néhány momentum az útravalók közül.
Most a verseny győztesét, Vargáné Buedi Zsuzsát faggattuk a kulissza-titkokról.

Miért tartottad fontosnak, hogy olvasósarkot alakíts ki?

Azt gondolom szülőként felelős vagyok azért, hogy milyen felnőtté válik a gyermekem. Az olvasás megszerettetéséhez a legideálisabb egy komfortos kis olvasósarok, bájos könyvecskékkel. Az olvasás, a könyvek iránti rajongás végig kísérhet minket életünk során, és mindig, minden korszakban minden egyes új könyv, amit kinyitunk, ad valami pluszt az életünkbe, fejleszti a gondolkodóképességünket és egyszerűen szép perceket nyújt.
Szeretném ezt a világot megnyitni a kisfiam számára is. A jelenlegi modern világban, amiben szinte mindent kiváltottak az elektronikus, „okos” eszközök, különösen fontosnak találom, hogy legyen egy elvonulásra alkalmas nyugisziget a lakásban.

Mi volt a koncepciód az olvasósarok megtervezésekor?

A tervem az volt, hogy egy kis csodavilágot hozzak létre olvasósarokként, ahol kényelmesen tudunk a kisfiammal akár együtt is kuckózni és a fejlesztő könyveket is tudjuk használni. A szoba erdei stílusát követve nem volt kérdés, hogy a sarok is ezt a vonalat kíséri. A természetes megvilágítás miatt az ablak köré került. A fő hangulatát – akár borús időben is- a meleg, természetes színek adják meg leginkább.

A polcokat úgy választottam, hogy egyszerre legyen mutatós és praktikus, valamint könnyen ki tudja magát szolgálni a fiam is. Mivel szinte egész nap megy a „könyvezés”, tettem bele mobil tárolóelemeket is, amelyeket könnyedén lehet lakáson belül mozgatni, az épp aktuális kedvencekkel.

Honnan inspirálódtál?

A legtöbb ötlet, a hangulata, az érzete már a fejemben volt. Számomra soha nem volt mindegy, hogy milyen környezetben élek át egy történetet, valahogy mindig más egy szebb helyen lenni olvasás közben.
Szerettem volna ha természetközeli, mégis mesés az egész. A fiam kedvencei a fák, csodálja az erdőt. Így alakult ki a „meseerdő„, ami arról szól, hogy bármi megtörténhet benne, a gyermekem érezze a varázst, tudja átélni a könyvek titkát egy igazán különleges környezetben.

Persze Pinterest-en is sok-sok inspiráló kép jött velem szembe, de leginkább a berendezéshez volt erre szükségem. Illetve inspirációs csoportokban is szívesen nézelődök. Kifejezetten szeretem az „igazi” képeket látni más csemeték birodalomáról.

Mióta része az életeteknek a könyvek?

Egészen pici koromtól. Mindig csodálattal néztem a könyveket, bármilyen volt is az, vagy bárhol. Imádtam a nővéreim tankönveit lapozgatni, a nagyon régi, illatos könyveket, a képes enciklopédiákat, stb. Édesanyám kedvec kikapcsolódása az olvasás volt, így rengeteg könyv vett körbe, és a nagyszülőknél is ez fogadott.

Kisgyermekként nagyon vártam, hogy megtanuljak olvasni és megfejthessem könyvek rejtélyeit. A gyermekkönyvek inkább játékok voltak számomra. A kötelező olvasmányok traumája után szerettem meg igazán az olvasást. Középiskolás koromra már azokat is érdekesnek találtam.

Melyek a gyermeked kedvenc meséi?

Kifejezetten kedvenc nincs. Mindig mást szeret hallani. A legkedvesebbek számára, amelyben gyermek-anya kapcsoltban vannak a szereplők, ami persze egy 2,5 éves kisgyermeknél érthető. Azt tapasztalom, hogy a régebbi, hagyományos, egyszerű történeteket kedveli leginkább. Igaz neki még fontosak az illusztrációk, de már egyre inkább a történt érdekli, amit szokott is kérni, hogy olvassam/mondjam el.
És vannak „napközbeni” kedvencek is, könyvek melyeket szívesen nézeget saját maga. Főként a farmvilág és a járművek vonzzák.

Neked milyen gyerekkori emlékeid vannak a könyvekkel/mesékkel kapcsolatban?

Gyerekkoromban bunkit építettem édesanyám könyveiből, és könyvbútorokkal rendeztem be, szóval szó szerint körbevettek a könyvek. Fizikailag is imádtam a jelenlétüket, de azért érdekesebb lett, amikor tartalmilag is értettem.
Nagyon szerettem amikor anyukám olvasott nekem meséket. A rövid történetek vonzottak leginkább, amiknek a végére tudunk érni egy alkalommal. Sok kötelező olvasmányt édesanyám olvasott fel nekem, sokkal jobban érdekelt így. Hálás vagyok, hogy nem erőltette rám, és amit ő tett kötelezővé nekem, azt kiválaszthattam magam. Imádtam, amikor a nővéreimmel aludtam és meséltek nekem alvás előtt, vagy amikor titokban a sötét fürdőszobában dia-vetítettünk a régi, füstölgő diavetítővel, bár ezért ritkán értünk a végére egy mesének, de a varázsa így is megvolt.

A könyvekkel, mesékkel való élményeim mindegyike csodálatos birodalmat jelentettek számomra. Emlékek, élmények a kezdetektől. Remélem sikerül a gyermekemnek is átadni ebből a varázsból.

Lesd el a stílust!

Ha szabad ezt mondani, Zsuzsa a gyerekközpontú olvasósarok magasiskoláját mutatta be! Annyira hívogató kis kuckót alakított ki, ahol egyszerűen megszűnik a külvilág és megnyílik egy olyan világ, ahol bármi lehetséges!
Nagyon sok részlet került számomra teljesen más megvilágításba azáltal, hogy megismertem Zsuzsa személyes történetét. Fantasztikus dolognak tartom, hogy így tudott táplálkozni saját gyerekkori élményeiből. A most is nagyon élénk emlékek kijelöltek egy értékrendet, amely mentén kisfiát is nevelni szeretné.

Az olvasóvá nevelést a lehető legkorábban el kell kezdeni, vallják az olvasáskutatók. Azok közül a fiatalok közül, akiknek gyermekkorukban rendszeresen meséltek, pontosan kétszer annyi lett a sokat olvasó, és feleannyi az egyáltalán nem olvasó, mint azok közül, akiknek nem meséltek.
Azt hiszem, Zsuzsa és Marci nagyon jó úton járnak! Kövessük őket!
Van néhány tippünk, milyen tárgyakkal tudtok Ti is egy klassz olvasósarkot kialakítani.
Már csak néhány jó könyv kell! Szívből ajánlom az ország első gyerekkönyv-kiadóját és könyvesbolt-hálózatát, a Pagonyt.